Légzés és kapcsolódás – hogyan emlékeztet a természet arra, hogy egyek vagyunk?
- Eliza Hoffer
- 6 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás
Sokan nem is gondolunk bele, milyen csodálatos, életet fenntartó folyamat a légzés. Belégzünk, kilégzünk — automatikusan történik, naponta több ezerszer. De ha egy pillanatra megállunk, és figyelni kezdjük ezt az egyszerű, de mégis szent mozdulatot, valami mély összefüggésre ismerhetünk.
A légzés titkos köre
A legutóbbi gyakorlásomon az oktatóm egy mondattal világított rá valamire, már régóta foglalkoztat engem is:
„Amit belélegzel, azt a növények készítették neked. Amit kilélegzel, azt ők hasznosítják.”
Egy olyan kapcsolat ez, ami minden egyes ember és minden egyes növény között fennáll. Mi oxigént lélegzünk be – ők azt adják. Mi szén-dioxidot lélegzünk ki – ők azt használják fel. Ez a kölcsönös, csendes együttműködés zajlik minden egyes pillanatban.
Jógikus szemmel: a légzés mint kapcsolat
A jógában a légzés nem csupán élettani szükséglet. A prána – az életerő – a légzésen keresztül áramlik, és nem véletlen, hogy sok légzőgyakorlatban (pránájáma) a figyelem a belső és külső világ közötti egyensúlyra irányul.
Ahogy lélegzünk, nemcsak oxigént veszünk fel, hanem kapcsolatot is teremtünk. A testünk, az idegrendszerünk, a lelkünk és a környezetünk mind részei ennek az áramlásnak. A természet nem kívül van – mi vagyunk a természet.
Környezettudatosság – de belülről fakadóan
Sokszor halljuk, hogy védeni kell a környezetet. De mi lenne, ha nem kampányszerű kötelességként, hanem belső felismerésként tekintenénk rá?
Mi lenne, ha a következő séta során úgy néznél a fákra, mint akik a belélegzett levegődet biztosítják? Ha a következő légzőgyakorlat során egy pillanatra megéreznéd: amit most teszek, nemcsak önmagamért van.
Mert amit a Földdel teszünk, azt végső soron önmagunkkal tesszük.
Egy egyszerű gyakorlat a természetre hangolódva
Próbáld ki ezt a légzőgyakorlatot akár most, akár a következő séta során:
Állj meg egy fa közelében. (Ha nincs a közeledben, egy szobanövény is pont jó lesz.)
Csukd be a szemed, és vegyél egy lassú, mély lélegzetet.
Képzeld el, hogy a növény „levegőajándékát” fogadod be.
A kilégzésnél képzeld el, hogy azt adod vissza, amire neki van szüksége.
Ismételd párszor. Egyszerű, de mély kapcsolatot teremt.
Ez a gyakorlat nem változtatja meg a világot — de lehet, hogy téged igen. És ez már elég is.
Zárásként
A légzés lehet a legszebb emlékeztetőnk arra, hogy nem vagyunk különállók. Hogy minden tettünk – még a legapróbb is – visszahat ránk. A környezet védelme így válik önmagunk védelmévé.
Minden lélegzet lehetőség.
Kapcsolódás.
Köszönet.
Élet.
Commentaires