Kapcsolatom a jógával még középiskolás éveimre vezethető vissza. Amolyan lázadó kockaként írnám le akkori önmagam, bár a lázadási hajlam és kocka gondolkodás ma sem áll távol tőlem 🙂
Hogy ez mit is akar jelenteni? Azt, hogy egészen érettségiig kitűnő tanuló voltam, de nem vetettem meg a jó bulikat sem. Feszegettem a határokat, és mint egy igazi kamasz, kerestem Önmagam, helyemet a világban.
Tehát az első találkozás: akkoriban szülővárosomban még csak a nagyon elvont, ezoterikus sznob felnőtt arcok foglalkoztak önismerettel, vagy a jóga valamelyik formájával, így nem volt lehetőségem csatlakozni valamilyen csoporthoz. Viszont könyvespolcunkon ott ékeskedett Dr. Vígh Béla Jóga és tudomány című könyve. Huuu, jóga, tudomány? Erre nagyon rákapott a lázadó kocka elmém. Főleg amikor édesanyám közölte, hogy az valószínűleg édesapám könyve volt. Na ez az info még vonzóbbá tette számomra a könyvet és annak tartalmát, hiszen apukám 13 éves korom óta nem él közöttünk, így minden, hozzá fűződő dolog sokszoros értékkel bírt. Tehát elkezdtem autodidakta módon egy könyvből elsajátítani az ászanák (testgyakorlatok) kivitelezését.
Egyetemista koromban jött a második szint, ez is édesanyámhoz köthető. Elment egy kedves barátnőjével jógatáborba. Kitörő lelkesedéssel mesélte, milyen szuper jógaoktató tartotta a tábort, ráadásul Pesten van stúdiója, menjek el hozzá jóga órára. Hát így ismerkedtem meg a hatha jógával, és abban a bizonyos stúdióban mélyítettem tudásom mindaddig, míg el nem hagytam fővárosunkat.
Kezdetben rendszeres jógagyakorlóvá váltam, majd egy idő után éreztem, hogy ez valami több, szeretnék ezzel mélyebben foglalkozni, sőt, tudásomat másoknak is átadni. Így belevágtam és elvégeztem egy hatha jóga oktatói tanfolyamot. Egészen második várandósságomig rendszeres gyakorló és oktató voltam. Majd jött a már előzőleg említett 2 dimenzió.
Miben volt segítségemre a rendszeres gyakorlás?
Testi szinten: szép tartás, egészséges izomzat, ízületek mozgékonysága.
Érzelmi és lelki szinten: önbizalom és a világba vetett bizalom megerősödése, önmagam értékeinek felismerése, önmagam elfogadása.
Végül a kedvenc idézetem az Isa Upanisadból:
"... Sötétségbe buknak a nem tudásnak hódolók,
de nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók"
Tehát ha egyszer belekezdesz, nem szabad abbahagyni.
A hanyatlás első tüneteit és is kezdem érezni magamon: visszatértek a hátfájások, hanyagabb lett a tartásom, csökkent önbizalmam, türelmem. Így nincs más választás, folytatni kell.
Na és ehhez hogyan kapcsolódnak az olajok?
Például így:
Namaste
