Miért várjuk meg a teljes kimerülést?
- Eliza Hoffer
- júl. 14.
- 3 perc olvasás
A szervezetünk nem folyamatos készenlétre készült, hanem a terhelés és a regeneráció váltakozására.
Este úgy esel be az ágyba, mintha egész nap meg sem álltál volna.
Pedig ha belegondolsz, alig mozogtál. Nem futottál, nem emeltél nehéz súlyokat, nem dolgoztál fizikailag megterhelő munkát. Lehet, hogy egész nap egy számítógép előtt ültél.
Mégis elfáradtál.
Sőt, nemcsak fáradt vagy. A nyakad feszes, a vállad fáj, a derekad érzékeny.
És amikor végre lenne időd pihenni, sokszor még kikapcsolni sem tudsz igazán.
Miért?
A legtöbben rossz helyen keresik a választ
Ha valakinek estére fáj a háta vagy beáll a nyaka, általában két dolgot okolunk.
Túl sokat ült.
És/ Vagy:
Túl keveset mozgott.
Mindkettőben van valami igazság, de önmagában egyik sem magyaráz meg mindent.
A válasz nemcsak az izmokban keresendő, hanem az idegrendszer működésében is.
Nem csak az izmaink dolgoznak egész nap
A modern élet egyik különlegessége, hogy egyre kevesebb fizikai munkát végzünk, viszont az idegrendszerünket szinte folyamatosan terheljük.
Döntéseket hozunk.
Figyelünk.
Problémákat oldunk meg.
Alkalmazkodunk.
Kommunikálunk.
Megszakítanak.
Újratervezünk.
Lehet, hogy ezek közben alig mozdulunk meg, az idegrendszerünk számára azonban ez is terhelés.
Az idegrendszer felkészít a mozgásra. Csak ma gyakran a mozgás elmarad
A szervezetünk stresszreakciója évezredeken keresztül nagyon hasonló helyzetekhez igazodott.
Ha veszély ért bennünket, a test felkészült a cselekvésre.
Felgyorsult a pulzus, szaporábbá vált a légzés, megfeszültek az izmok, energia szabadult fel.
Mindez azért, hogy futni vagy küzdeni tudjunk.
Ma is ugyanez a biológiai rendszer működik, csak a stresszforrások változtak.
Egy fontos megbeszélés.
Egy konfliktus.
Egy határidő.
Egy egész napos kihívás.
A szervezet ugyanúgy felkészül a cselekvésre, csakhogy közben sokszor órákon át egy széken ülünk.
Az izmok megfeszülnek, az idegrendszer készenlétben marad.
De az a mozgás, amire a szervezet eredetileg felkészült, elmarad.
Ez nem azt jelenti, hogy a testünk rosszul működik, éppen ellenkezőleg.
Pontosan azt teszi, amit évmilliók alatt "megtanult".
Csak a mai élethelyzetek egészen mások, mint amelyekhez ez a rendszer alkalmazkodott.
Ezért nem csak mentálisan fáradunk el
Sokan úgy fogalmaznak:
"Teljesen kikészültem fejben."
Pedig az idegrendszer nem külön működik a testtől. Folyamatos kapcsolatban áll az izmokkal, befolyásolja azok alapfeszültségét.
A testtartásunkat.
A mozgásainkat.
Ezért fordulhat elő az, hogy egy ülőmunka után nemcsak fejben merülünk ki.
A vállunk feszes.
A nyakunk merev.
Az állkapcsunkat összeszorítjuk.
A derekunk érzékennyé válik.
Nem kizárólag azért, mert sokat ültünk, hanem azért is, mert az idegrendszerünk egész nap készenléti állapotban működött.
A szervezetünk nem a folyamatos terhelésre épült
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a stressz önmagában rossz.
Éppen ellenkezőleg.
A szervezetünk meglepően jól alkalmazkodik a nagyobb terheléshez.
Egy intenzív projekt.
Egy vizsgaidőszak.
Egy költözés.
Egy beteg családtag ápolása.
Mind olyan élethelyzetek, amikor természetes, hogy többet kell beletennünk.
A probléma nem az, hogy vannak ilyen időszakok.
Hanem az, ha közöttük nincs valódi regeneráció.
A biológiánk ugyanis nem a folyamatos teljesítésre épül.
Hanem egy egyszerű ciklusra:
Terhelés. Regeneráció. Újabb terhelés.
Ha ebből a regeneráció rendszeresen kimarad, a szervezet egyre nehezebben tud alkalmazkodni.
Miért várjuk meg mégis a teljes kimerülést?
Mert az első jelek alig észrevehetők.
Csak egy kicsit nehezebb reggel felkelni.
Csak egy kicsit türelmetlenebbek vagyunk.
Csak egy kicsit gyakrabban fáj a nyakunk.
Csak este nehezebb kikapcsolni.
Azt mondjuk:
"Majd hétvégén kipihenem."
"Majd a szabadság alatt."
"Majd ha vége ennek a projektnek."
Csakhogy mire eljutunk odáig, már érkezik is a következő feladat.
És a regeneráció újra halasztódik.
A regeneráció nem jutalom
Talán ez az egyik legfontosabb felismerés.
A regeneráció nem a lusták kiváltsága, és nem jutalom egy nehéz nap után.
Biológiai szükséglet.
Nem feltétlenül órákra van szükség.
Sokszor már napi 10–15 perc tudatos lelassulás is segíthet abban, hogy az idegrendszer fokozatosan kilépjen a folyamatos készenlétből.
Nem azért, hogy eltűnjön az életből a stressz.
Hanem azért, hogy a szervezetnek legyen lehetősége alkalmazkodni hozzá, erőt nyerni a következő kihívásokra.
Ezért született meg az Esti Reset
Az Esti Resetet nem azért készítettem, hogy akkor segítsen, amikor már teljesen kimerültél.
Hanem azért, hogy a regeneráció ne csak a hétvégére vagy a szabadságra maradjon.
Hanem a hétköznapjaid része legyen.
Nem csodát ígér.
Nem tünteti el a stresszt.
Viszont segít kialakítani egy olyan esti rutint, amely néhány percet ad az idegrendszerednek arra, hogy kilépjen a teljesítésből, és felkészüljön az éjszakai pihenésre.
Mert hosszú távon nem az a meghatározó, hogy alkalmanként mennyit bírsz, hanem az, hogy a mindennapokban mennyi teret adsz a regenerációnak.
Ha szeretnél megismerkedni az Esti Reset programmal, itt találsz róla minden információt.
Hozzászólások