Konklúzió: az volt ma a legjobb, hogy volt ovi.
Ottó szájából hangzott el az óvoda újranyitása után egy héten keresztül minden este, amikor összegeztük a napot és arról meséltünk, kinek mi volt aznap a legjobb, és a legrosszabb.
10 hét után elindult az óvoda mindenki nagy örömére. Régen láttam ezt a kisfiút ennyire feldobottnak. Reggel korán kel, önállóan előveszi a ruháit, amit fel szeretne venni, és fel is öltözik. Nagy nehezen eszik egy-két falatot itthon, de inkább siet az oviba, merthogy ott úgyis adnak tízórait. És különben is, várja már az óvónéni és a barátai is.
Ők mindig előbb érnek oda, így szerda reggel, amikor Tamás elvitte Lujzit anyukájához, Emma pedig az én anyukámnál volt, különösen nagy öröm érte, mert már nyolc óra előtt odaértünk az oviba, ezzel megelőzte a barátait. Én pedig élvezhettem egy egész óra egyedüllétet itthon, majd kilenckor indultam babás jóga órát tartani.
Nagyon jó hangulata van ezeknek a szabadtéri óráknak, bár nem értem, miért van az, hogy minden szerdán szelesebb és hűvösebb idő van, mint a hét azt megelőző napjain. Furi.
Tehát Emma két napot töltött anyukámnál. Nem tudtam, azaz elfelejtettem milyen, amikor "csak" két gyerek van a házban. Azt az érzést meg pláne elfelejtettem, milyen teljes nyugalomban és csendben meginni a reggeli kávét. Hihetetlen, mennyire hozzá lehet szokni különböző élethelyzetekhez.
A héten két napig nem volt internetünk, pont aznap, amikor Tamás itthon dolgozott volna. Ezért ment Lujzi anyósomékhoz, én pedig ezalatt a két nap alatt belevágtam a naptármanók varrásába. Kicsi színes manócskák filcből, hét darab, mindegyikre ráhímezve egy-egy nap kezdőbetűje. Igen, hímezve. Nem tudtad, hogy tudok hímezni? Egészen eddig én sem. De eszméletlen kikapcsol a kézi varrás, hímzés, mondjuk kell hozzá egy alap nyugalmi környezet. Most volt, így tudtam haladni. Tamás ki is nevetett, hogy tudom ezt a sziszifuszi munkát élvezni. Magam sem tudom, de jól esik. Egy kicsit futás pótlék volt ez nekem, mert a héten persze folyamatosan viharos szeles idő volt, így már egy hete nem mentem futni. Kb. ugyanaz a monoton tevékenység az agyamnak, az más kérdés, hogy az egyik kimondottan jót tesz a testemnek, míg a másik annyira nem...
Pénteken ovi után pedig Ottó ment anyósomékhoz. Vasárnap alig tudtuk hazacsalogatni, de amint meghallotta, hogy gyereknapi ajándék várja itthon, már húzta is a cipőjét, és indult, szinte el sem köszönt a nagyszülőktől. Igen, vasárnap gyereknap volt. Nem szoktunk ajándékot adni a gyerekeknek, hanem olyan programot szoktunk csinálni, amit szeretnek. De ez az idei más lett, végül nem csak a vírus miatt, de az időjárás sem engedte, hogy kültéri mászkálós programot szervezzünk, így itthon kellett maradnunk, ehhez kaptak egy kuflis társasjátékot, ami jó választásnak bizonyult, csak Lujzi trollkodott bele folyamatosan. De hát Lujzi már csak Lujzi, ugye?
Ha már szóba került a legifjabb családtag, beszámolok róla, hogy az emelet és a földszint között biztonságosan közlekedik egyedül. Van, hogy fogja magát, és felmegy egyedül játszani, vagy ha valami zavarja a pelusban. Nagyon önálló, önfejű, akaratos kisember.
12- 13. hét
Ottó változatlanul élvezi az ovit, annyira, hogy már korán reggel elmegy Tamással. Örülök is, mert így nyugodtabbak a reggelek, de hiányzik a közös reggeli séta. A fiúk pedig boldogak, Tamás azért, mert tölthet egy kis időt kettesben Ottóval, Ottó pedig egyrészt azért, mert apával mehet autóval, másrészt pedig azért, mert így a Lepke csoportosok közül ő az első az oviban.
Suli? Tessék? Az meg mi a fene?
Amilyen jó véleménnyel voltam Emma oktatásával kapcsolatban az izoláció elején, annyira csalódott lettem a végére. Most, hogy megengedett kiscsoportos órákat/korrepetálásokat tartaniuk a tanároknak/tanítóknak, minimum elvárnám, hogy minden gyermek legalább egy alkalommal bemehessen az iskolába találkozni a tanító nénijével. Sajnos ez nálunk nem valósult meg. Sőt, on-line játékokat kapnak a gyerekek az utolsó héten tanulnivaló gyanánt. Ez nem jön be se nekem, sem Emmának, így nálunk már elkezdődött a nyári szünet. Annyi feladata van, hogy a VAKÁCIÓ! feliratot kell szépen elkészítenie, amit kiteszünk az étkezőbe, hogy legalább valami emlékeztessen minket arra, hogy már hivatalosan is iskola szünet van.
Házassági évfordulót ünnepeltünk. Idén annyira lekötött és bezárta elmémet a pandémia, hogy teljesen megfeledkeztem róla, Tamás szervezett meg mindent. Most nem utaztunk sehova, egyszerűen egy vasárnapot töltöttünk kettesben. Már nagyon ránk fért, kellenek az ilyen randik.
Emma végre meszabadult az első fogától. Valójában a második, de az elsőt ki kellett húzni, mert mögötte nőtt már a csontfoga, így azt nem számoljuk, tehát magától kihullott fogak közül az első. Persze betette a párnája alá, és a fogtündér reggelre elvitte, ajándékot hagyva érte, amit nagyon megbánt, mert inkább megtartotta volna azt a fogat emlékbe. Mekkora meglepetés lesz, amikor megtalálja a fogacskát a kis kincses ládikájában.
Lujzi pedig az udvaron elkezdte két lábon járva tologatni Ottó egyik dömperét. Lehet, hogy lesz egy gyerekem, aki az első születésnapján már jár? Hamarosan megtudjuk :)
