Konklúzió: a helyzet változatlan, majdnem.
Nem volt cicánk
A szomszédunkba költözött egy kiscica valamikor nyáron, amikor Lujzi született. Gyönyörű, fehér szőrét néhol cirmos foltok tarkították. Olyan igazi játékos kiscica, aki még egy fűszállal is képes elszórakozni. Nem volt cicánk, de naponta etettünk, itt napozott nálunk délelőttönként, délután pedig itt játszott. Majd kedden valami történt. Férjem talált rá a szomszéd tujái alatt, feküdt némán. Csak akkor nyávogott fájdalmasan, amikor próbált megmozdulni. Mivel az izoláció kezdete óta sajnos több macskával is történtek szomorú dolgok az utcánkban, férjem egyből szaladt vele az állatorvoshoz, és hívta a gazdáját is. Két oldali combtörés, műteni kell. De a vizsgálatok során kiderült, hogy gyenge a kis szíve, nem élné túl a műtétet. Ennyi, nem volt cicánk. Úgy hívták, Morgen.
Ez az eset megpecsételte a hét hangulatát. Délelőttönként, amikor kinyitottam a terasz ajtót, ő nem volt ott. Ebédhez készülődve hiába vártam, hogy emlékeztessen, ő is éhes. Délután az udvaron nem futott senki sem a lábam alá. Hiányzik. Most is.
Mit változtatott életünkön a tanítási szünet?
A gyerekek még többet játszanak együtt, nekem több "szabadidőm" lett. Neki tudtunk állni annak a bizonyos tavaszi nagytakarításnak, emellett jutott idő kézműveskedésre, kertészkedésre, jókat sütöttünk-fűztönk közösen. Előtérbe kerültek az ovis feladatok, azokból csemegéztünk minden nap. A férjem végre összeszerelte a trambulint. Tudtam én, hogy zseniális egy eszköz, és azt is, hogy ez most nekünk nagyon kell. A sulibezárás első napján már bekészítettük, de valahogy soha nem jutott kapacitás arra, hogy a teleltetés után újra összeálljon. Most végre sikerült, mindenki örömére. A legjobb eszköz arra, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, lefáradjanak, mindezt úgy, hogy nem kell azt lesned, épp merre járnak.
Sajnos a balesetek száma is megnőtt a héten, Lujzi és Ottó is megismerkedett a szabadesés érzésével. Hála égnek egyik sem járt sérüléssel. Ottó balesete után viszont beindult a ki kivel alszik program, azaz egymás után két éjjel a gyerekek választhattak maguknak alvótársat, és helyszínt. Ennek eredményeként Tamás egyik este Ottóval táborozott a gyerekszoba padlóján, vendégmatracon.
Meglátogattuk a nagyszülőket. Az sem könnyű, megtartani a tisztes távolságot. De hogy a gyerekek milyen hamar megszoknak mindent! Ottót faggattam valamelyik nap, hogy valamelyik kislány tetszik-e neki az oviban, és megpuszilná-e? A válasza: "Nem, mert korona vírus alatt nem szabad puszilkodni és ölelkezni". És ezt be is tartják mindenkivel, aki nem velünk él egy fedél alatt. Ez számomra amolyan egyik szemem sír, a másik nevet érzés. Örülök, hogy ennyire sikerült magukévá tenni ezt a gondolkodásmódot, de összeszorul a szívem, hogy ezt kell most megélnünk.
Hogy megtörjem az itthon lét monotonitását, az otthoni ruhákat szépen lassan fekváltják a kényelmes utcai ruhák. Azt hiszem, hiányzik már a szabadság, vagy legalábbis a kimozdulás elméleti lehetősége, mert egy nyolchónapos mellett amúgy sem nagyon rohangál az ember lánya mindenfele, de egy kis szervezéssel több lehetősége van, mint most.
Húsvét
Az ünnepi készülődés gyerekekkel annyira más. Őszintén szólva, biztos vagyok benne, ha ők nem lennének, nem készülődnék sehogy. De velük, miattuk teljesen más a helyzet. Napok óta számolgatták, még mennyit kell aludni, hogy jöjjön a Húsvéti nyuszi. Sorolták, mi mindent szeretnének kapni, a héten izgatottan ébredtek minden reggel, és feküdtek le minden este. Végül eljött a várva várt nap. Ma reggel korán ébredtek, és hogy hűen szemléltessem hozáállásukat, Emma reggeli szavait idézem: " Anya, húsvéti csoda történt, fél perc alatt felöltöztem!". Ez valóban egy kisebb csoda...
Lujzi?
Imád enni, uzsira elpusztít egy egész banánt. Mint egy faltörő kos, mindennek fejjel megy neki, és nekifutásból próbál bejutni a kamrába, ha látja, hogy gyengült a biztonság, megnyílt az ajtó. Előszeretettel pakol kifele, amit a nagyok már nem néznek jó szemmel, pláne, amikor azt pakolja szét, amit ők éppen összeraktak. De van ez így, ugye?
Namaste
